Na akkor itt a 10.fejezet.=)
Hát igazság szerint ebben is van egy teljesen jó hír:D (már aki szereti Rose-t vagy Emmett-et)
Ehhez a fejezethez is érvényes az 5 komi--->11.fejezet ezen a héten.
Ha nem kapok 5 komit akkor csak jövő héten kerül fel a 11. fejezet.
Jó olvasást!!
puszi: tina


                                                                   (10.fejezet,Rose szemszöge)

Gyorsan kiugrottam az ágyból és elindultam a fürdő felé.Tele engedtem a kádat forró vízzel és közben a tusfürdőt is adagoltam hozzá,aminek frízia illata volt.Bemásztam a kádba és a gyerekeken gondolkodtam,elképzeltem ahogy a kertben egymással játszanak az ikrekkel.Mire feleszméltem teljesen kihűlt a víz.Kicsit félek a picitől,mi van ha valamit elrontok vagy nem tudom.Meg kell kérnem Bellát,hogy segitsen ő mégis ember valamivel közelebb áll egy picihez és nem sokára neki is kettő lesz.Még mindig nagyon-nagyon irigylem,de próbálom nem kimutatni.
-Kicsim??
-Igen??
-Kijössz még ma??
-Miért mennyi az idő??
-Már fél 8 van.
Atya úristen 1 és fél órát fürödtem.Gyors megtörölköztem és felvettem a köntösöm,leengedtem a jég hideg vizet és kimentem a szobába.Emmett már felöltözve ült az ágyon a meccset nézte.
Kerestem magamnak egy elviselhető ruhát,egy szürke top és egy fekete csőnadrág melett döntöttem és persze a fekete magassarkúmat választottam mellé.Visszamentem a fürdőbe,hogy megcsináljam a hajam,vagy fél órát küzködtem vele mire a kiengedett melett döntöttem,de még egy kicsit begöndöritettem.
-Mehetünk.
-Oké,de még végig nézem 10 perc csak.
-Jó,de én lemegyek addig.
Vámpír sebességel leszáguldottam a lépcsőn,lent a nappaliban egyedül Carlisle volt épp egy könyvet olvasott.
-Jó reggelt.-köszöntem neki.
-Neked is.
Átmentem a konyhába ahol Esme és Alice sürgött-forgott valószinűleg Bella reggelijét készitették.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik is.
-Neked is.
-Segithetek valamiben??
-Igen,ha gondolod szeld fel a paradicsomot és a paprikát meg az uborkát.
-Oké.de mi lesz ebből??
-Saláta.-vágta rá Alice.
-Ohh..ha még tudnám is mi az.
Ezen mind a hárman felnevettünk.
-Mi ez a vidámság??-jött be Carlisle.
-Semmi,csak Rose épp az emberi ételeket fedezi fel.-mondta húgocskám.
-Héé ne szemtelenkedj Alice.
-Nem is szemtelenkedek.
-De igen.
-De nem.
-De.
-Nem.
-Ne veszekedjetek,inkább pakoljátok ki a kocsiból amit tegnap vetettek.-szólt ránk Esme.
-Oké.Már megyünk is.
-Ja igen és a Los Angeles-i pláza telefonált,hogy ma délután hozzák a bútorokat.
-Remek,akkor viszont még ma el kell menni még egyszer vásárolni,hogy a szoba tökéletes legyen.Jössz te is Rose??-kérdezte Alice.
-Sajnos ma nem hiszem mivel az árvaházba megyünk.
-Ohh...ja...értem.
-Igen.Na,de majd elmész Bellával neki is van beleszólása.
-Jó,igaz igaz.Esme te is eljössz??
-Persze,ha gondolod.
-Igen,köszönöm.
Húgom odarohant anyánkhoz és egy nagy pusziban részesitette.
-Na akkor menjünk pakolni.-dalolta Alice.
Bementünk a garázsba ahol Alice gyönyörű kocsija állt.Én kivettem a szatyrokat az ülésekről,Alice pedig a csomagtartoból.Hamar fogtuk a cuccokat és ami a kezünkben volt azt mind a saját szobánkba dugtuk el,hogy Bellának és Edwardnak meglepetés legyen.
-Rose!!!Mennünk kéne!!
Jött be a szobába Emmett mikor épp a szatyrokat rakosgattam a szekrénybe.
-Oké,egy pillanat.
Még beraktam az utolsó 5 táskát és már ugrottam Emmett mellé.
-Na akkor készek vagyunk.-mondtam mosolyogva.
-Igen.
Mire leértünk a nappaliba már Carlisle nem volt itt,elment dolgozni.Jasper a tv-t nézte,Alice pedig mint a szélvihar járkált szobáról-szobára.Bementünk a konyhába,hogy elköszönjünk Esmétől.
-Jéé az álomszuszék felébredt.-üdvözölte Emmett Bellát.
-Szia-köszöntem neki.
-Jó reggelt.
-Mi csak köszönni jöttünk be,már megyünk is.
-Sziasztok.
-Sziasztok és sok sikert.-kiabált utánunk Esme.
-Pá Jazz.-köszönt el Emmett cinkostársától.
-Szia szia.-köszöntem el tőle.
-Pápá gyerekek,sok sikert.
Bevágódtam a tűzpiros kocsimba,de most kivételesen Emmett vezetett.Bekapcsolta a rádiót amibe valami szörnyű tini srác énekelt azt hiszem valami Justin Bieber.Iszonyatos hangja volt,mint egy kisvisitó nem tudom mi.Hamar el is tekertem ezt az adót mer kikészültem volna.Nem is vettem észre ,hogy ideértünk az árvaházba csak a nagy csönd után gyerekzsivalyt hallottam meg.Emmett leparkolt a ház előtt és én már legszívesebben kiugrottam volna a kocsiból.
-Jó reggelt,miben segíthetek??-köszönt Miss Gartner az igazgató.
-Jó reggelt.Örökbeszeretnénkfogadni egy kisgyermeket.
-Ohm..ez remek.Kérem jöjjenek velem elintézzük a papírokat.
-Rendben.
A nyirkos sötét házba vezetett minket ahol rengeteg szoba volt.Egy fekete ajtót nyitott ki ami mögött az irodája helyezkedett el.
-Foglaljanak helyett.
-Köszönjük.
-Szóval akkor maguk??
-Rosalie Hale,Cullen és a férjem Emmett Cullen.
-Mennyi idősek??
-A férjem 20 éves én pedig 19.
-Nem gondolják,hogy maguk fiatalok??
-Nem,készen állunk rá.Már nagyon sokat gondolkodtunk ezen.
-Értem.A többi papírt azt majd akkor én később elintézem.Milyen gyermekre gondoltak??
-Hát először is kisfiút szeretnénk.
-Mennyi idős körüli?
-Hát egy éves alatt vagy egy éves.
-Rendben.
-Van itt egy 10 hónapos baba az anyukájával,de a lány nem tudná felnevelni.gyönyörű baba,barna hajú és barna szemű.
-Megnézhetnénk??
-Persze jöjjenek csak.
Végig vezetett minket a hosszú folyosón ahol balra kanyarodtunk és megint nagyon sokat kelett mennünk ,amikor megláttuk a Baba táblát.Még egy kicsit sétáltunk amikor egy világos barna ajtó előtt megálltunk.
-Kérem várjanak egy kicsit,először beszélek a lánnyal.
Bement a szobába ahonnan az egész beszélgetés kihallatszott.
-Szia,Van itt egy pár aki megszeretné nézni a kisfiad.
-Értem, és el is vinnék?
-Meglehet.
-Legalább rendesek??
-Nagyon,állandóan támogatják az árvaházat.Jó kezekben lenne a fiad náluk.
-Rendben,jöjjenek csak be.
-Jöjjenek be.-szólt az igazgató.
-Szia-köszöntem a lánynak.
-Sziasztok.
Mikor megláttam a picit a kezében majd nem elájultam,egyszerűen csodálatos baba.Nem tudnák betelni vele.Olyan pici mégis elbűvölő.
-Na én megyek is beszélgessenek csak.
-Rendben.Viszlát.-köszöntünk el az igazgatótól.
-Kicsim én is kimegyek egy kicsit,beszélgessetek csak nyugodtan.
-Oké.
Egyszerűen elbűvöl az a pici.
-Megfoghatom??
-Persze.
Átadta ezt a pici lényt a kezembe,pedig nem is tudja ,hogy ki kezébe adja.Lehet,hogy pont a fia halálának okozója kezébe.De erre most nem szabad gondolnom.
-Adtál már nevet neki??
-Nem ezt inkább a szülőkre hagyom akik majd elviszik.Ti elszeretnétek vinni a fiam??
-Igen,nagyon szép baba.
-Gondolkodtatok már fiú néven??
-Persze a Benjamint választottuk.
-Nagyon szép név.Szeretnétek még egy gyereket örökbe fogadni majd??
-Igen,ha már a fiunk 3-4 éves lesz akkor egy kislányt szeretnénk még.
-Neked nem lehet gyereked??
Egy pillanatra elcsöndesültem,erre nem tudtam mit mondani.
-Jaj,bocsáss meg ezt nem kelett volna megkérdeznem.
-Semmi gond,kivették a méhemet pár éve.
-Értem.
-Figyelj ha valami kellene akkor mond meg nekem én behozom neked.
-Hát nem is tudom,talán ruhák.De ezt nem kérhetem tőled.
-Dehogyisnem.Nagyon szeretek vásárolni,nekem nem gond ha valaki ruhát kér.
-Köszönöm.
-Nincs mit,te a fiadat adod nekem.Ez nekem nagyon sokat jelent.
Kop-kop.
-Szabad.
-Na én el is intéztem a papírokat,holnap tudom már csak elküldeni a bizottság majd eldönti ,hogy magáé lehet-e a pici.
-Nagyon köszönöm.
-Na akkor nem is zavarok.
Mire köszönni akartunk már kint volt.
-Jaj a neved nem is kérdeztem még meg.
-Annamari.De szólíts csak Annanák.Neked mi a neved??
-Rosalie,de csak Rosenak szólítanak.
-Oké.
-Mennyi idős is vagy??
-22 éves múltam pár hónapja.Te?
-19 éves.
Nagyon megkedveltem ezt a lányt és még szép is.Igaz nem annyira,mint én és örülök,hogy beleegyezett az örökbefogadásba.A kisherceg pedig elbüvölő.Ha végre a kezemben tarthatom,mint saját gyermekemként semmi sem fog már számitani csak is ő és a családom.
-Bocsánat,hogy zavarok,de ebéd idő van.
-Rendben,egy két perc.-mondta Anna
-Akkor én megyek is nem zavarok.örülök,hogy találkoztunk és egy puszit nyomtam Anna arcára.
-Én is örülök,remélem találkozunk még.
-Oooo,hogyne,ettől nem kell félned.Igaz ma már nem jövök be,de holnap se tudok reggel csak a délután folyamán.
-Rendben,mi itt leszünk.-mosolyodott el.
-Oké,reméltem is.Akkor majd hozom az ajándékodat.
-Köszönöm.
Mivel én nem az ebédlő felé mentem megvártam míg Anna és a többiek bementek ebédelni.Beleszipantottam egy nagyot a levegőbe és már tudtam is,hogy merre van a drága férjem.Kint a parkolóban találtam meg a kocsink melett.
-Mehetünk.
-Oké, na és beleegyezett a csaj??
-Igen.Szóval rendezkedhetünk.
-Az jó,de én nem fogok segiteni.
-Ezt valahogy gondoltam.
-Ja igen,beszéltem az igazgatónővel és azt mondta,holnap beküldi a papirokat ugyhogy ha minden jól sikerül ami már biztos 10 nap múlva hivatalosan a mi fiunk lesz a pici.
-Jajj,de jóóó!!De semmi nincs kész még a picinek.
-Én ettől nem félek te képes lennél 2 nap alatt minden apróságot is beszerezni.
-Ez igaz.Ma megmondjuk a többieknek és megkérem a lányokat,hogy segitsenek.
-Biztos segiteni fognak.Ahogy ismerem Alice már most rendezkedik.
-Hát nagyon remélem,hogy valamit már elintézett.Bár szerintem most Bellával veszekszik ,hogy fogadja el a babaruhákat.

 Mivel nagyon rég tettem fel ide új fejezetet ezért ma kettőt is kaptok.=)
Remélem azért kapok pár komit.Annyit elárulok,hogy a 11. fejezet tele lesz izgalmakkal vagyis a végén lesz egy hír.Hogy kinek lesz jó és kinek rossz azt nem tudom.Bár kicsit kegyetlen hír és a töri többi fejezetét teljesen megváltoztatja.Ha ehez a két fejihez legalább kapok 5 komit akkor még ezen a héten fel kerül a 11.feji.Ha nem kapok annyi komit akkor csak jövő héten ami még nagyon-nagyon messze van.Csak rajtatok múlik mikor kerül fel a 11.fejezet.=D
Na akkor itt a 9.fejezet.Jó olvasást.:)
puszi: tina    


                                                              9.fejezet(Alice szemszöge)

-Neee..nem jó a színe,túl ríkittó.-nyavalygott Rose.
-Én láttam,hogy tetszeni fog Bellának.
-Jó,oké.A jövő ellen úgysem lehet összefogni.
-Tudom,tudom.-nevettem el magam.
-Akkor csak rózsaszín ruhák??-kérdezte Rose.
-Nem,dehogyis.Lehet még lila,sárga.
-Oksi.Akkor én megyek a meleg ruhákért.-mondta Rose.
-Igen,én meg a nyári és tavaszi cuccokért és itt találkozunk,utána pedig minden más dolgot együtt megveszünk.
-Oké.mondta Rose és már el is tűnt.
Elég nagy baba üzlet,de hamar megtaláltam a szoknyácskákat meg a pólókat.Mivel ikrek lesznek és lányok,ezért rögtön a lány sor felé vettem az irányt.Egy hatalmas nagy tér terült elém ,mintha egy külön üzlet lenne.Gyorsan kiszúrtam egy sárga lepkés,virágos mintás szoknyát,persze kettőt vettem és ugyanebből még rózsaszínben is.Találtam egy kis farmer szoknyát aminek kantárja is volt,nagyon megtetszett és a kosárba landolt.Még pár szoknyát vettem.Mikor már egy kosár teli lett szoknyával elmentem pólókat venni.Egy fehér póló Hello Kitty mintával megint megtetszett és ebből volt lila és rózsaszín alapban is,ezért mindegyikből vettem kettőt.Mikor már ebből is rengeteg volt,jöttek a nadrágok.Lila,rózsaszín,fehér,sárga minden színben vettem.Volt köztük virág mintás,lepkés,cicás.
Fél órával később összetalálkoztunk Rosesal akinek már 3 kosárja volt,nekem pedig 5.
-Akkor mehetünk tovább??-kérdezte.
-Persze,de szerintem adjuk le ezeket az eladónak.
-Jó ötlet.
-Jó napot!Leadhatnánk a kosarainkat??
-Persze.-mondta mosolyogva.
-Köszönjük.
Gyorsan visszamentünk a baba részhez.
-Akkor cipők,rugdalozzók,zoknik kellenek??-kérdezte nővérem.
-Igen.Meg még a kiságyak,hordozók,pelenkáztatok,játékok stb.
-Oksi.-nevetett Rosi.
Látszott rajta,hogy valamennyire segít rajta ez,hogy készülődhet.
-Rózsaszín cipő??-mutatott felém egy kis mamuszt nővérem.
-Nagyon szép.Mehet a kosárba.
Vettünk még legalább 10-20 -féle cipőt.Mivel nyár volt,de a picik nem sokára jönnek világra sapkát akkor is kell vennünk.Bár nem tudom mennyire fognak fázni,félig vámpírok.Zoknikból is rengeteget vettünk.A rugdalozzóknál kicsit megakadtunk Rosival,mert nagyon aranyosak voltak.
Ezekből is vettünk sárgát,lilát,rózsaszínt és fehéret,csíkosat is ami Rosenak nagyon-nagyon tetszett.Fehér és rózsaszín csíkos volt és két maci volt az elején.
– Akkor a ruhákkal végeztünk is.-jelentettem ki.
– Oké, akkor most mi jön??
– Kiságy és játékok.
Egy sötétbarna kiságyat választottunk. Hozzá rózsaszín kis takarót és rendeltünk két párnát ami rózsaszín lesz és fehérrel lesz belehímezve a lányok neve.
-Alice baba kocsi is kell!!
-De Rose mi van ,ha gyorsan nőnek??Nem biztos hogy vihetjük emberek közé.
-Nem érdekel Alice, akkor is kell!!
-Jól van lehet,hogy igazad van.
-Nézd én már találtam is kettőt.-tolta felém a nővérem a kocsikat.
Az egyik rózsaszín volt amiből szinte ki sem látszik majd a baba.A másik pedig sötétlila volt.Nekem a lila jött be jobban,de Rosenak a rózsaszín.
-Játszószőnyeg kell??
-Igen.
Nem kellett 5 perc sem és Rosi már hozott is két macis játszószőnyeget.
-Fürdőlepedő!!-jutott eszembe.
-Majd én hozok.-mondta Rose.
5-10 perc után Rose vissza is ért, 2 Barbi mintás törölközővel.
-Nézd pihenőszék!!-sikkantott fel Rose.
-Oké,ebből muszáj lesz vennünk.-ujjongtam.
-De melyiket??-kérdezte nővérem.
-A bordó az kényelmesnek tűnik.
-Igen,akkor abból kettő.
Annyi dolgot vettünk ,hogy az áruházban segítséget kellett kérnünk,hogy a cuccokat vigyük oda az eladóhoz.Mire mindent kifizettünk már éjfél körül járhatott.
-Köszönjük.Jó estét.
Gyorsan bevágódtunk a kocsiba és siettünk haza.
-Remélem Bella nem fog hisztit csapni.
-Nem láttam,hogy veszekedne miatta.
-De végül is mindent nem vettünk meg, mert játékot alig vettünk.
-Nem is baj,mivel anyuék azt vettek a kicsiknek meg azt is akarnak még venni.
-Ja,értem.
Rose bekapcsolta a rádiót amibe csak jó számokat nyomtak és a haza felé utat végig énekeltük.
Hamar vagyis 3 óra alatt haza is értünk.Gyors beparkoltam a garázsba és rohantam be a házba férjecskémhez.
-Sziasztok!!-köszöntem a nappaliban lévőknek,vagyis Esmének,Carlislenak,Emmettnek és férjemnek.Gyors odafutottam hozzá és egy csókot leheltem szájára.
-Hiányoztál-suttogtam neki.
-Na megvettétek az egész világot lányok??-kérdezte Emmett.
Mivel időközben Rose is beért a nappaliba.
-Nem sok mindent vettünk.-mondtam nekik.
-Kicsim nálad a nem sok minden egy egész üzlet.-mondta Jazz.
-Nem is igaz.-dobbantottam egyet a lábammal.
-Na jó veled nem veszekszem.menjünk fel.-mondta szerelmem és már tolt is a lépcső felé.
-Na aztán csak csöndben,Bella alszik.-kiáltott utánunk Emmett.

(Rose szemszöge)

Segített egy kicsit ez a vásárolgatás,már nagyon várom a piciket.De azért az bánt,hogy el kell költöznünk.Szeretem ezt a helyet,igaz még később visszajöhetünk,de kitudja.Lehet,hogy addigra Belláék már külön családként szeretnének élni.Jó igaz már sokan lennénk egy házban meg feltűnő is lenne,de nagyon hiányoznának.Jó bármikor elmehetnénk hozzájuk meg ők is hozzánk.
-Na aztán csak csöndben,Bella alszik.-hallottam meg férjem hangját.
-Kicsim mi is megyünk??
-Mi??Hova??-kérdeztem meg.
-Fel.A szobába.Tudod alvást tettetni.meg rombolni.-vigyorodott el szerelmem.
-Aha.Menjünk.
Elindultam a szobánk felé,mint valami félhalott.Habár én már halott vagyok.De ez most lényegtelen.
-Kicsim figyelsz rám??-rázott meg szerelmem.
-Persze,mit is kérdeztél??
-Ja,figyelsz.Épp azt mondtam neked,hogy talán örökbe fogadhatnánk egy gyereket.
-Mi???Te eszednél vagy??
-Igen,de tudom,hogy menyire szeretnél gyereket.
-Igen,szeretnék,de mi van ha megtudja mik vagyunk??Akkor mit csinálunk vele,ha elmondja valakinek,??Meg nehéz olyas valakit keresni aki még egy csöppet hasonlít ránk.
-Jaj,biztos megoldható.Szőke haj,barna szem.Ennyi.Ilyet csak találunk a világon.
-Ez nem így megy,papírok stb.és ha nem engedik az örökbe fogadást??
-Akkor megfenyegetem őket.
-Emmett!! Azzal nem oldanál meg semmit.
-Lehet,de én már kész vagyok arra,hogy valaki apának szólítson.
-Tudom,de akkor is gyerek nagyon sok gonddal jár.
-Tudom és ez is egy feladat lenne.
-De gondolj bele, a gyereked temetésén ott állsz 20 évesen??
-Majd nem jelenünk meg a tömegben,eljátsszuk a halálunkat,megoldható.
-Emmett!!Neked minden megoldható??
-Igen.
-És a vér??Mi van ha elesik vagy megvágja magát??
-Már nem zavar a vér,Bellára se támadok rá.
-Oké,ennek örülök.
-Na??
-Mi na??
-Akkor örökbe fogadunk??Nagyon szeretnék gyereket.
-Nem tudom.Én is szeretnék,de
-Mi de??
-Megpróbálhatjuk.
-Komolyan??Jaj,de szeretlek.Imádlak kicsim.Egy hosszú forró csókot nyomott ajkaimra.
-Én is szeretlek.De ha bármi baja esik a kicsinek,az a te lelkeden fog száradni.
-Tudom,tudom,csak van egy kis gond.Nekem nincs lelkem.
-Már te is kezded???Elég egy ön sanyargató testvér ebben a családban.Szerencsére Bella jó irányba terelte,mert nem tudom mit csináltam volna ha Bella nem jött volna a képbe.
-Hát igen,Bella nagyon kelett ebbe a családba.Nemsokára pedig még két picivel leszünk többen.
-Igen,de azon gondolkodtam,hogy amikor elköltözünk akkor lehet,hogy ők már nem jönnek velünk,mert külön családként szeretnének élni.
-Ez végül is érthető lenne.Ha lenne nekünk is gyerekünk én sem szeretnék itt maradni.
-Mi??Gondolj Esmére!!A szíve megszakadna ha mi is itt hagynánk.
-Itt maradna Alice meg Jasper meg Carlisle. Meg bármikor áttudunk jönni.Én sem rögtön azután szeretnék elmenni miután a picit hazahoztuk.
-Akkor mikor??
-Amikor már 7-8 éves lesz és iskolába jár.
-Te mindent kigondoltál már??
-Igen.Meg ha a picivel minden jól menne akkor még egy gyereket örökbe fogadnék.
-Te teljesen lökött vagy.-nevettem el magam.
-Tudom,de csak azért mert szeretlek.
-Én is.Na és mond a nemüket is kigondoltad már??
-Igen először egy fiú és utána a lány,hogy legyen egy védelmező bátyja.
-Ott lennél te neki.
-Az más,kell egy védelmező apa és egy bátyj is.
-Komolyan te most bevettél valamilyen bogyót??
-Nem!Akarok gyereket bogyó nélkül is.-nevetett fel.
Imádom amikor nevet,bár általában azután nevet miután valami hülyeséget mond.
-Mikor akarod elmondani a családnak??
-Mm..hát...mielőtt megszületnek az ikrek.
-Oké.De te mondod el.
-Jó,értettem hölgyem.
-Hülye.-vágtam oldalba.Na és már gondolkodtál fiú néven??
-Hát azt hittem,hogy ez a nők dolga.De nagyon nagyon nagyon tetszik egy név.
-Na és mi??
-Hát egyszerűen csodálatos,mennyei nem is inkább isteni név.
-Bökd már ki!!
-Na hát nem jöttél rá?? Pedig ez egy csodás név.
-Mond már!!
-Na jó segítek,így hívják a csodálatos,gyönyörű,okos férjedet.-a mondta végére már dőlt a röhögéstől és alig tudtam kivenni mit mondott,de hála a vámpír hallásnak.
-Te teljesen megbolondultál,bár nem is olyan rossz ötlet.
-Na csak hülyéskedtem.Ne legyen az én nevem az övé is,meg különben is nem akarok id. jelet kapni a nevem elé.Nem vagyok én olyan öreg.
-Na te aztán tudsz nyavalyogni.
-De nem annyira,mint te.Téged senki nem tud lekörözni a nyavalygásban és a hisztizésben.
-Köszönöm szépen,ezt most úgy veszem,mintha nem is mondtál volna semmit.
-Pedig mondtam.
-Mit szólnál az Alan névhez??
-Hát nem is tudom...akkor inkább Benjamin.
-Az jó,az nekem is tetszik.Legyen ez a neve.
-Felőlem,csak ne valami szőke,nyápic legyen.
-Jaj,ne légy már ilyen.
-Igaz,akit én nevelek az nem lesz nyápic.
-Lány névnek Becki??
-Nem tudom..Tanyára költözünk??Mert akkor remek név lesz.
-Bolond!!Szerintem aranyos.Bár télleg olyan tanyás.
-Hát én mondtam,mit szólnál az Adriana-hoz??
-Az szép!!Ez lesz!!Már most tudom.Barna göndör haj,csoki barna szemek mint Bellának.
-Aranyos,csak,hogy te szőke vagy.
-Nem baj,te meg egy kicsit barna vagy meg azt mondom,hogy festetem a hajam.
-Ez nem barna,Ez fekete .
-Oké ,akkor fekete tök mindegy.
-Mikor menjünk be az árvaházba??
-Holnap!!
Az éjjeli órám hat órát ütött.
-Vagyis ma!!9-től lehet látogatni.Szóval 9-kor elindulunk akkor fél 10-re oda is érünk és akkor lesz időm felöltözni.
-Nekem meg vadászni.Majd elhívom Jaspert.
-Hívd el Edwardot is.Már vagy 1 hónapja nem mozdul Bella melöl pedig még vissza van 2-3 hét a terhességéből.Nyugodtan elmehetne vadászni,mert nem lesz jó vége ennek.
-Oké,majd ha szép szóval nem jön akkor a B változat.
-Mi a B változat??
-Az erőszak.- és befeszítette a karizmát.
-Az én kis erő tornyom.
-Na ne, mivel érdemeltem ki,hogy egy toronnyal hasonlíts össze??
-Semmivel.
-Akkor jó.
-Na,de én elmegyek fürdeni.
-Oké ,én addig megnézem a tegnapi meccset.
Gyorsan kiugrottam az ágyból és elindultam a fürdő felé.Tele engedtem a kádat forró vízzel és közben a tus fürdőt is adagoltam hozzá,aminek frézia illata volt.Bemásztam a kádba és a gyerekeken gondolkodtam,elképzeltem ahogy a kertben egymással játszanak az ikrekkel.Mire feleszméltem teljesen kihűlt a víz.Kicsit félek a picitől,mi van ha valamit elrontok vagy nem tudom.Meg kell kérnem Bellát,hogy segítsen ő mégis ember valamivel közelebb áll egy picihez és nem sokára neki is kettő lesz.Még mindig nagyon-nagyon irigylem,de próbálom nem kimutatni.