Na akkor itt a 10.fejezet.=)
Hát igazság szerint ebben is van egy teljesen jó hír:D (már aki szereti Rose-t vagy Emmett-et)
Ehhez a fejezethez is érvényes az 5 komi--->11.fejezet ezen a héten.
Ha nem kapok 5 komit akkor csak jövő héten kerül fel a 11. fejezet.
Jó olvasást!!
puszi: tina


                                                                   (10.fejezet,Rose szemszöge)

Gyorsan kiugrottam az ágyból és elindultam a fürdő felé.Tele engedtem a kádat forró vízzel és közben a tusfürdőt is adagoltam hozzá,aminek frízia illata volt.Bemásztam a kádba és a gyerekeken gondolkodtam,elképzeltem ahogy a kertben egymással játszanak az ikrekkel.Mire feleszméltem teljesen kihűlt a víz.Kicsit félek a picitől,mi van ha valamit elrontok vagy nem tudom.Meg kell kérnem Bellát,hogy segitsen ő mégis ember valamivel közelebb áll egy picihez és nem sokára neki is kettő lesz.Még mindig nagyon-nagyon irigylem,de próbálom nem kimutatni.
-Kicsim??
-Igen??
-Kijössz még ma??
-Miért mennyi az idő??
-Már fél 8 van.
Atya úristen 1 és fél órát fürödtem.Gyors megtörölköztem és felvettem a köntösöm,leengedtem a jég hideg vizet és kimentem a szobába.Emmett már felöltözve ült az ágyon a meccset nézte.
Kerestem magamnak egy elviselhető ruhát,egy szürke top és egy fekete csőnadrág melett döntöttem és persze a fekete magassarkúmat választottam mellé.Visszamentem a fürdőbe,hogy megcsináljam a hajam,vagy fél órát küzködtem vele mire a kiengedett melett döntöttem,de még egy kicsit begöndöritettem.
-Mehetünk.
-Oké,de még végig nézem 10 perc csak.
-Jó,de én lemegyek addig.
Vámpír sebességel leszáguldottam a lépcsőn,lent a nappaliban egyedül Carlisle volt épp egy könyvet olvasott.
-Jó reggelt.-köszöntem neki.
-Neked is.
Átmentem a konyhába ahol Esme és Alice sürgött-forgott valószinűleg Bella reggelijét készitették.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik is.
-Neked is.
-Segithetek valamiben??
-Igen,ha gondolod szeld fel a paradicsomot és a paprikát meg az uborkát.
-Oké.de mi lesz ebből??
-Saláta.-vágta rá Alice.
-Ohh..ha még tudnám is mi az.
Ezen mind a hárman felnevettünk.
-Mi ez a vidámság??-jött be Carlisle.
-Semmi,csak Rose épp az emberi ételeket fedezi fel.-mondta húgocskám.
-Héé ne szemtelenkedj Alice.
-Nem is szemtelenkedek.
-De igen.
-De nem.
-De.
-Nem.
-Ne veszekedjetek,inkább pakoljátok ki a kocsiból amit tegnap vetettek.-szólt ránk Esme.
-Oké.Már megyünk is.
-Ja igen és a Los Angeles-i pláza telefonált,hogy ma délután hozzák a bútorokat.
-Remek,akkor viszont még ma el kell menni még egyszer vásárolni,hogy a szoba tökéletes legyen.Jössz te is Rose??-kérdezte Alice.
-Sajnos ma nem hiszem mivel az árvaházba megyünk.
-Ohh...ja...értem.
-Igen.Na,de majd elmész Bellával neki is van beleszólása.
-Jó,igaz igaz.Esme te is eljössz??
-Persze,ha gondolod.
-Igen,köszönöm.
Húgom odarohant anyánkhoz és egy nagy pusziban részesitette.
-Na akkor menjünk pakolni.-dalolta Alice.
Bementünk a garázsba ahol Alice gyönyörű kocsija állt.Én kivettem a szatyrokat az ülésekről,Alice pedig a csomagtartoból.Hamar fogtuk a cuccokat és ami a kezünkben volt azt mind a saját szobánkba dugtuk el,hogy Bellának és Edwardnak meglepetés legyen.
-Rose!!!Mennünk kéne!!
Jött be a szobába Emmett mikor épp a szatyrokat rakosgattam a szekrénybe.
-Oké,egy pillanat.
Még beraktam az utolsó 5 táskát és már ugrottam Emmett mellé.
-Na akkor készek vagyunk.-mondtam mosolyogva.
-Igen.
Mire leértünk a nappaliba már Carlisle nem volt itt,elment dolgozni.Jasper a tv-t nézte,Alice pedig mint a szélvihar járkált szobáról-szobára.Bementünk a konyhába,hogy elköszönjünk Esmétől.
-Jéé az álomszuszék felébredt.-üdvözölte Emmett Bellát.
-Szia-köszöntem neki.
-Jó reggelt.
-Mi csak köszönni jöttünk be,már megyünk is.
-Sziasztok.
-Sziasztok és sok sikert.-kiabált utánunk Esme.
-Pá Jazz.-köszönt el Emmett cinkostársától.
-Szia szia.-köszöntem el tőle.
-Pápá gyerekek,sok sikert.
Bevágódtam a tűzpiros kocsimba,de most kivételesen Emmett vezetett.Bekapcsolta a rádiót amibe valami szörnyű tini srác énekelt azt hiszem valami Justin Bieber.Iszonyatos hangja volt,mint egy kisvisitó nem tudom mi.Hamar el is tekertem ezt az adót mer kikészültem volna.Nem is vettem észre ,hogy ideértünk az árvaházba csak a nagy csönd után gyerekzsivalyt hallottam meg.Emmett leparkolt a ház előtt és én már legszívesebben kiugrottam volna a kocsiból.
-Jó reggelt,miben segíthetek??-köszönt Miss Gartner az igazgató.
-Jó reggelt.Örökbeszeretnénkfogadni egy kisgyermeket.
-Ohm..ez remek.Kérem jöjjenek velem elintézzük a papírokat.
-Rendben.
A nyirkos sötét házba vezetett minket ahol rengeteg szoba volt.Egy fekete ajtót nyitott ki ami mögött az irodája helyezkedett el.
-Foglaljanak helyett.
-Köszönjük.
-Szóval akkor maguk??
-Rosalie Hale,Cullen és a férjem Emmett Cullen.
-Mennyi idősek??
-A férjem 20 éves én pedig 19.
-Nem gondolják,hogy maguk fiatalok??
-Nem,készen állunk rá.Már nagyon sokat gondolkodtunk ezen.
-Értem.A többi papírt azt majd akkor én később elintézem.Milyen gyermekre gondoltak??
-Hát először is kisfiút szeretnénk.
-Mennyi idős körüli?
-Hát egy éves alatt vagy egy éves.
-Rendben.
-Van itt egy 10 hónapos baba az anyukájával,de a lány nem tudná felnevelni.gyönyörű baba,barna hajú és barna szemű.
-Megnézhetnénk??
-Persze jöjjenek csak.
Végig vezetett minket a hosszú folyosón ahol balra kanyarodtunk és megint nagyon sokat kelett mennünk ,amikor megláttuk a Baba táblát.Még egy kicsit sétáltunk amikor egy világos barna ajtó előtt megálltunk.
-Kérem várjanak egy kicsit,először beszélek a lánnyal.
Bement a szobába ahonnan az egész beszélgetés kihallatszott.
-Szia,Van itt egy pár aki megszeretné nézni a kisfiad.
-Értem, és el is vinnék?
-Meglehet.
-Legalább rendesek??
-Nagyon,állandóan támogatják az árvaházat.Jó kezekben lenne a fiad náluk.
-Rendben,jöjjenek csak be.
-Jöjjenek be.-szólt az igazgató.
-Szia-köszöntem a lánynak.
-Sziasztok.
Mikor megláttam a picit a kezében majd nem elájultam,egyszerűen csodálatos baba.Nem tudnák betelni vele.Olyan pici mégis elbűvölő.
-Na én megyek is beszélgessenek csak.
-Rendben.Viszlát.-köszöntünk el az igazgatótól.
-Kicsim én is kimegyek egy kicsit,beszélgessetek csak nyugodtan.
-Oké.
Egyszerűen elbűvöl az a pici.
-Megfoghatom??
-Persze.
Átadta ezt a pici lényt a kezembe,pedig nem is tudja ,hogy ki kezébe adja.Lehet,hogy pont a fia halálának okozója kezébe.De erre most nem szabad gondolnom.
-Adtál már nevet neki??
-Nem ezt inkább a szülőkre hagyom akik majd elviszik.Ti elszeretnétek vinni a fiam??
-Igen,nagyon szép baba.
-Gondolkodtatok már fiú néven??
-Persze a Benjamint választottuk.
-Nagyon szép név.Szeretnétek még egy gyereket örökbe fogadni majd??
-Igen,ha már a fiunk 3-4 éves lesz akkor egy kislányt szeretnénk még.
-Neked nem lehet gyereked??
Egy pillanatra elcsöndesültem,erre nem tudtam mit mondani.
-Jaj,bocsáss meg ezt nem kelett volna megkérdeznem.
-Semmi gond,kivették a méhemet pár éve.
-Értem.
-Figyelj ha valami kellene akkor mond meg nekem én behozom neked.
-Hát nem is tudom,talán ruhák.De ezt nem kérhetem tőled.
-Dehogyisnem.Nagyon szeretek vásárolni,nekem nem gond ha valaki ruhát kér.
-Köszönöm.
-Nincs mit,te a fiadat adod nekem.Ez nekem nagyon sokat jelent.
Kop-kop.
-Szabad.
-Na én el is intéztem a papírokat,holnap tudom már csak elküldeni a bizottság majd eldönti ,hogy magáé lehet-e a pici.
-Nagyon köszönöm.
-Na akkor nem is zavarok.
Mire köszönni akartunk már kint volt.
-Jaj a neved nem is kérdeztem még meg.
-Annamari.De szólíts csak Annanák.Neked mi a neved??
-Rosalie,de csak Rosenak szólítanak.
-Oké.
-Mennyi idős is vagy??
-22 éves múltam pár hónapja.Te?
-19 éves.
Nagyon megkedveltem ezt a lányt és még szép is.Igaz nem annyira,mint én és örülök,hogy beleegyezett az örökbefogadásba.A kisherceg pedig elbüvölő.Ha végre a kezemben tarthatom,mint saját gyermekemként semmi sem fog már számitani csak is ő és a családom.
-Bocsánat,hogy zavarok,de ebéd idő van.
-Rendben,egy két perc.-mondta Anna
-Akkor én megyek is nem zavarok.örülök,hogy találkoztunk és egy puszit nyomtam Anna arcára.
-Én is örülök,remélem találkozunk még.
-Oooo,hogyne,ettől nem kell félned.Igaz ma már nem jövök be,de holnap se tudok reggel csak a délután folyamán.
-Rendben,mi itt leszünk.-mosolyodott el.
-Oké,reméltem is.Akkor majd hozom az ajándékodat.
-Köszönöm.
Mivel én nem az ebédlő felé mentem megvártam míg Anna és a többiek bementek ebédelni.Beleszipantottam egy nagyot a levegőbe és már tudtam is,hogy merre van a drága férjem.Kint a parkolóban találtam meg a kocsink melett.
-Mehetünk.
-Oké, na és beleegyezett a csaj??
-Igen.Szóval rendezkedhetünk.
-Az jó,de én nem fogok segiteni.
-Ezt valahogy gondoltam.
-Ja igen,beszéltem az igazgatónővel és azt mondta,holnap beküldi a papirokat ugyhogy ha minden jól sikerül ami már biztos 10 nap múlva hivatalosan a mi fiunk lesz a pici.
-Jajj,de jóóó!!De semmi nincs kész még a picinek.
-Én ettől nem félek te képes lennél 2 nap alatt minden apróságot is beszerezni.
-Ez igaz.Ma megmondjuk a többieknek és megkérem a lányokat,hogy segitsenek.
-Biztos segiteni fognak.Ahogy ismerem Alice már most rendezkedik.
-Hát nagyon remélem,hogy valamit már elintézett.Bár szerintem most Bellával veszekszik ,hogy fogadja el a babaruhákat.