(7.fejezet, Alice szemszöge)

Az új jövevények vagy esetleg családtagok??

Hirtelen látomásom támadt, amiben egy lány és egy fiú nálunk van a nappaliban, de hiszen ők vámpírok!!A látomásban a lány engem ölelgetett és én meg puszilgattam. Ki ő? És mit akarnak nálunk?
– Alice!!!Mit láttál??– riasztott fel Rose kiabálása.”Persze, ha valaki már nem rá figyel akkor kiabálnia kell.”
– Jönnek.-nyögtem ki.”Láttam Rose-on, hogy mindjárt szétrobban az idegességtől amiért nem fejtettem ki bővebben.”
– Bővebben kik jönnek??-kérdezte már durván.
– Rose, ha kiabálsz velem akkor sem oldódik meg.-húztam fel magam már én is, néha olyan kiábrándító tud lenni.
– Még is kik jönnek??– türelmetlenkedett nővérem.
– Két vámpírt láttam nálunk, de jó szándékkal jönnek.-böktem ki, Rose örömére.
-Ohh értem.-mondta Rose meglepődve.
-Rose kicsim miért kiabáltál??-jött be Emmett vigyorogva.”Épp megláttam,hogy mit tervez estére Rosesal.
-Jesszusom Emmett,hogy tudsz ilyen lenni??-kérdeztem tőle már undorodva.
-Most mit csináltam?-kérdezte boci szemekkel.
-Semmit,elég volt látnom ,hogy mit tervezel.-vágtam a fejéhez.
-Ja,hogy azt láttad.Ez van ha ilyen képességed van.-röhögött a képembe.”Ezt már nem bírom,hogy tud ilyen lenni?Mindig ezt csinálja,ő már nem fog megváltozni az is biztos.Fogtam magam és kimentem a szobából azzal a céllal,hogy megkeresem Jaspert.Nem tudom hova tűnt Edward és Bella,biztos akkor tűntek el amíg látomásom volt.
-Jasper!!-üvöltöttem egyet a folyósan.
-Kicsim,miért kiabálsz?-ölelt át hátulról az én férjem.
-Beszélni akarok veled.-mondtam és megfordultam,hogy a szemébe tudjak nézni.
-És ahhoz kiabálnod kell??-kérdezte értetlenül.
-Nem volt kedvem megkeresni.-mondtam neki komolyan.
-Ohh milyen lusta lettél.-nevetett fel.És miről szeretnél velem beszélni?-kérdezte már kicsit komolyabban.
-Látomásom volt amiben két vámpír jön hozzánk.
-Mikor érnek ide?
-Hát..úgy két nap múlva,délután érkeznek.
-Értem,gyere szóljunk a többieknek is.-mondta Jasper.
-Oké.”Lementünk a konyhába tudtam,hogy ott találjuk Esmét éppen mosogatott.
-Nem tudod merre van Bella és Edward?-kérdeztem meg tőle.
-De, elmentek sétálni az erdőbe,Bellának friss levegő kellett.-mosolyodott el.
-Vagy pedig a jó útra tért és kettesben szeretne lenni Edi fiúval.-jött le Emmett vigyorogva.
-Emmett nem mindenki olyan,mint te.-mondtam neki.
-Na gyere Jasper,itt nem nézik jó szemmel a férfi észt.-mondta komolyan Emmett.”Amilyen Jasper fogta magát és itt hagyott.Remek,nem baj még visszakapja”.
-Rose nem jössz el vásárolni??-kérdeztem meg Roset reménykedve.
-De persze,úgyis kevés ruhám van.
-Esme te is jössz??-kérdeztem meg anyánkat.
-Hát..most nincs szükségem ruhára,viszont új edények azok kellenek,de nem tudok elmenni veletek.
-Majd hozzunk neked.Rendben?-kérdeztem meg.
-Köszönöm.-mondta Esme és elmosolyodott.
-Szívesen.-öleltük át Esmét és egy puszit adtunk neki Rosesal mindkét oldalról.
-Akkor mi megyünk.-mondta Rose.
-Rendben.Sziasztok és jó vásárlást.-kiabált utánunk Esme,de mi már Rose BMW-ben csücsültünk és száguldottunk a főútra.
-Hova menjünk??-kérdezte Rose.
-Szerintem először nézzünk itt körül és utána menjünk át Portlandbe és Los Angelesbe is bemeheténk.-mosolyodtam el.
-Akkor éjszakai vásárlás??-kérdezte Rose és felnevetett.
-Igen.-nyögtem ki két nevetőgörcs között.

(Bella szemszöge)

„Edwarddal hamar eljöttünk otthonról,nem volt kedvünk most velük lenni.Már az erdő közepén járhattunk és eddig még nem szóltunk egymáshoz semmit csak egymás közelségét élveztük.
-Mit fogunk mondani Charlienak,ha megszületnek a lányok??-tettem fel a legrosszabb kérdést.
-Alicenek van egy terve,de nem biztos,hogy te belemennél.-mondta.
-Mi a terve Alicenek??-kérdeztem egy kicsit félve.
-Elakar költözni,a picik születése után elég hamar.
-Mikor lenne az az elég hamar??
-Talán egy hónapot maradnánk a lányok születése után.
-Rendben.A többiek tudják??-kérdeztem meg.
-Beleegyezel??-kérdezte meglepődve.
-Igen,apának is így lesz a legjobb és nekünk is,nem rejtegetthetem előle az unokáit.-mondtam szomorkodva.
-Edi,Bella hol vagytok??-hallottam meg valaki kiabálását.
-Emmett.-dörmögte Edward.”Mocorgást hallottam a fák közül és nem kellett egy perc sem Jasper és Emmett ugrott ki.
-Hali gyerekek.Remélem nem zavarunk.-mondta röhögve Emmett.
-Ahogy nézzük zavartok.-mondta durván szerelmem.
-Oh kár..szeretem a romantikus filmeket,de most azért jöttünk,hogy gyertek haza, van egy izgi hírem.-röhögött fel a nagy mackó.
-Akkor jöttök??-szólalt meg most először Jasper,eddig egy fa tövében kuksolt.Elég viccesen nézett ki.
-Majd megyünk,még öt perc.-mondtam Emmettnek.
-Jéé,ti ilyen gyorsak vagytok,na jó azért én se vagyok lassú.Menjünk akkor Jasper,ne zavarjuk a gyerekeket.”Mire újra visszanéztem a fához ahol eddig Jasper kuksolt már nem voltak sehol.Ez a vámpír gyorsaság,teljesen kikészit.Hirtelen megszédültem és már csak két hűvös kézt éreztem a derekam körül.
-Bella!!Mi történt??Jól vagy??-kérdezte aggódva Edward.
-Persze,semmi bajom csak elszédültem.Haza mehetnénk??-kérdeztem még kicsit kábán.
-Persze.”A hátára kapott és egész a Cullen házig futott velem.Még csak foszlányokat láttam,de ki tudtam venni,hogy Jasper és Emmett a tv előtt ülnek,Carlisle épp egy könyvet olvasott,Esme pedig már körülötem ugrált.Edward lefektetett a kanapéra és Esme fölém hajolt,hogy mit hozzon és mi történt,hogy ilyen rossz színben vagyok.
-Rosszul lett.-mondta Edward.
-Bella megvizsgállak,ha jobban leszel,rendben??-kérdezte Carlisle.
-Persze,de most még kicsit fáradt vagyok.-nyögtem ki.
-Hozok neked vizet meg valami szendvicset.-mondta Esme és már el is tűnt a konyhában.
„Hamar elnyomott az álom,Edward az altatómat dúdolta,Carlisle bement a kórházba,Esme még a konyhában van,Jasper és Emmett vadászni mentek ,legalábbis erre emlékszem amikor még fent voltam.De hol van Rose és Alice?